Mint a éppen első lépései megtételére készülő gyermek, úgy érzem most magam..izgalommal vegyes félelemmel remegő kézzel írom ezen sorokat, közben arra gondolva, hogy vajon a monitor másik oldalán érez-e valaki hasonló képpen vagy éppen várja-e valaki eme sorokat..nem tudom..ez majd szép lassan kiderül és ha másra nem is lesz jó ez a blog, legalább nekem megmaradnak az emlékek..
Mint ahogy a fent látható néhány sorból is kiderül főképp történet mesélősre fogom venni a figurát és bízom abban, hogy a leírt sztorikban elhangzottak szöget ütnek az emberek fejében..már akkor is jó ha csak egy kósza gondolat erejéig erőltetitek meg magatokat..:) Viccet félretéve olvassátok egészséggel..:)
